Mire jó a mindfulness?

Arra, hogy megtanuljuk a figyelmünket a jelen pillanatra irányítani, miközben amennyire csak lehetséges  elengedjük a minősítést és az ítélkezést. Hogy megfigyeljük azt, ami épp van, anélkül hogy épp a bevásárláson, vagy a tegnapi munkahelyi vitán gondolkodnánk, vagy azon hogy mitől lehetne most épp jobb. A tudatos jelenlét képességét pedig könnyen fejleszthetjük néhány egyszerű gyakorlattal és némi elszántsággal.

 

A mindfulness hatására

  • fejlődik a figyelem irányításának képessége
  • javul a memória, a tervezési és szervezési kapacitás
  • nő az önbizalom és az ön-elfogadás
  • nő az érzelmi önszabályozás készsége
  • javulnak a társas készségek
  • nő a nyugalom és relaxáltság érzése
  • javul az alvás minősége
  • csökkennek a figyelemzavaros viselkedések, a hiperaktivitás és a lobbanékonyság
  • csökkennek a negatív érzelmek, hangulattok mint például a szorongás, a pánik, a depresszió érzése

 

A cél nem az, hogy jobban figyeljünk, hanem hogy másként tegyük azt mint eddig: bölcsebben, nyitottabban, kedvesebben, a tudatban és lélekben, a testünk és érzékelésünk kapacitásának felhasználásával.

Nem kell eljutnunk valahova, csupán jelen szeretnénk lenni, és úgy megélni a pillanatot, ahogy van.  A meditációs gyakorlatok melyeket tanulunk ebben fognak segíteni. A belső nyugalom mindannyiunkban jelen van, és megtanulhatjuk azt, hogy hogyan kerüljünk ezzel kapcsolatba. Ez a nyugalom segítségünkre lehet a nehéz helyzetekben, döntésekben, és kultiválása segít, hogy meglássuk azokat a finom üzeneteket, melyeket az elménk vagy a testünk kommunikál felénk.

Egy mindfulness tanfolyam során azt is elsajátítjuk, hogy különböző helyzetekben hogyan tudunk bölcsen választani és dönteni, elkerülve az automatikus reakciókat. Tudatosítjuk magunkban, hogy épp mire figyelünk, és szándékosan változtatjuk a figyelmünk tárgyát, újra és újra, hogy fejlesszük azt a képességet mely lehetővé teszi, hogy tudatában legyünk a pillanatnak.

A berögződött reakciók gyakran kevesebb haszonnal járnak, idejét múltak, vagy szimplán elterelnek minket attól, hogy megélhessük ami épp történik. A tudatunk szokásai és mintái általában már jó ideje jelen vannak bennünk, az agyunk idegi kapcsolatai, mint egy erősítőből kiinduló kábelkötegben, viszonylag fixen és biztosan viszik az üzenetet a-ból b-be. A tudatos jelenlét segít ezeket fellazítani, hogy megválhassunk azoktól a reakcióktól, meggyőződésektől melyek már nem igazak ránk nézve, vagy hátráltatnak az autentikus, nyitott, őszinte és bölcs létezésben.

Ezt a fejlődést az akarásnak csak egy bizonyos formája teszi lehetővé, melyet a szelíd kitartás, a gyengédség és a türelem jellemez.

A tudatos jelenlét gyakorlásával gyakrabban és többet tudunk jelen lenni. Az egyik befolyásoló tényező, ami leginkább elvon bennünket a jelen pillanattól, az a bennük lévő automatikus tendencia, hogy a megtapasztalt dolgokat automatikusan értékeljük, hogy azonnal ítélünk. Így gyakran tapasztaljuk hogy a dolgok nem épp úgy alakulnak mint szeretnénk, vagy amilyennek lenniük ’kellene’. Ezek az ítéletek gyakran vezetnek olyan gondolatokhoz melyekben másokat vagy épp magunkat hibáztatjuk, vagy azon gondolkodunk hogyan lehetne másképp, illetve min kellene, vagy lehetne változtatni. Ezek a gondolatok gyakran vezetnek jól bejáratott tudati keréknyomokba, aminek a következtében elveszítjük a tudatos jelenlétünket, és a szabad választás képességét – hogy mit, ha egyáltalán bármit, szeretnénk csinálni az adott helyzetben. Ezt a szabadságot visszanyerhetjük, ha első lépésként elfogadjuk a helyzet aktualitását, anélkül, hogy az automatikusan megítélnénk, javítani akarnánk vagy azt hogy másképp legyen, mint ahogy van.

A tudatos jelenlét legfontosabb összetevői:

Elfogadás – nyitottsággal és kedvességgel fogadni bármilyen tapasztalást, ami ebben a pillanatban épp megjelenik. Ha megjelenik a ’még erre sem vagyok képes’ gondolat, akkor elfogadom ennek jelenlétét, tudatosítva azt, hogy ez is csak egy gondolat

Türelem – annak felismerése, hogy a dolgok csak saját maguktól jelennek majd meg

Ítélkezés mentesség – felfüggeszteni elméd értékelő működésmódját és a saját tapasztalásodra úgy tekinteni, mint egy elfogulatlan szemtanú. A tapasztalások kategorizálása helyett a puszta érzetek, érzések leírása.

Bizalom – hit a tapasztalásod valóságosságában, és annak megengedése, hogy a ’tudatossá válás’ saját maga módján történjen meg

Kezdő hozzáállás/gyermeki kíváncsiság – az első találkozás érdeklődésével és frissességével tekinteni élményeidre

Mentesség a törekvéstől – megengedni a pillanatnak, hogy olyan legyen amilyen, anélkül hogy azon javítani kellene. Amint elvársz, vagy akarsz valamit, rögtön kiléptél a pillanatból

Elengedés – meglátni a lehetőséget abban, hogy elmozdulj attól az emberi sajátosságtól, hogy a kellemeshez ragaszkodsz, és a kellemetlent elkerülöd

Bővebb információ az induló mindfulness képzésekről, illetve jelentkezés ITT.

Reklámok